Összességében megint egy olyan lemezzel van dolgunk, amibe nem mindennap botlik bele az ember. A texturák a tökéletességig vannak csiszolva, a dallamoktól teljesen elalél az ember. Az Ultimae Records égisze alá tartozó művészek nagyon tudnak, ezt bátran kijelenthetem. Úgy ötvözik a különböző zenei világokat, hogy azt érezzük ezek összegyúrva adják ki magukból a legjobbat és legtöbbet.
Asura - Life²
Label: Ultimae Records
Katalógus szám: inre 025
Ország: Franciaország
Megjelent: 2007 július
Stílus: Trance, Downtempo, Ambient
Producer: Charles Farewell
Tracklist:
1. Golgotha (6:12)
2. Back To Light (7:16)
3. Galaxies Part One (Album Edit) (8:15)
4. Celestial Tendencies (9:07)
5. The Prophecy (7:28)
6. Five Lines (9:32)
7. Life² (7:49)
8. Galaxies Part Two (10:34)
9. Butterfly FX (6:27)
10. La Chanson De Carla (4:56)
2010. április 16., péntek
Asura: spirituális-audiális tisztaság
Az Asura név napjainkban Charles Farewell-t takarja. Azért írom, hogy napjainkban ugyanis olyan nevek is megfordultók fennállása óta a formációban, mint Alex Ackerman, Christopher Maze és Vincent Villuis aka Aes Dana, de csak Charles volt aki maradt. 1996 óta Asura egy külön zenei világot teremtett magának, ami valahol a psychedelikus trance, ambient és világzene között helyezkedik el. A gépi megoldások szépen megférnek az akusztikus hatással, s egyben tökéletesen demonstrálják az egyén útkeresését, a spirituális-audiális tisztaságot. 1998-ban Christopher Maze csatlakozott a Farewell-Villuis duóhoz, majd két évvel később napvilágot látott a duó első albuma "Code Eternity címmel. 2001-ben Vincent Villuis távozott, hogy az új projektjére, az Aes Dana-ra tudjon koncentrálni, a pótlására Alex Ackerman érkezett, 2003-ben pedig a boltok polcaira került a második album, a "Lost Eden". 2005 júliusában Maze és Ackerman is elvágyódott a trióból, így Charles Farewell lett az egyszemélyes hadsereg Asura-ként. A kapcsolat a srácok között nem szakadt meg, hiszen a 2007-ben megjelent "Life²" album Vincent Villuis label-én jelent meg, Villuis tervezte a borítót, valamint a mesterelésből is kivette a részét. Christopher Maze hangja pedig két darabban (Golgotha, The Prophecy) is felbukkan. Az album nyitódarabja a Golgotha keleties-vallásos milliőt teremt, amit különböző hollywood-i monstreprodukciók aláfestőjeként már részleteiben elcsíphettünk. Végig a melankólia sodor bennünket, amit a Back to light old fel, pörgősebb megoldásaival. A transzcendentális érzés itt is megvan, csak mindez kap egy psychedelikus körítést, egyszerűen maga a megtestesült gyönyörűség. A Galaxies part one, amolyan könyörgésszerű férfi vokálon nyugszik. A zene minden procikája a csúcsra van járatva, felesleges zörejekkel nem terhel bennünket az alkotó. Igen az alkotó, hiszen egy ennyire komplex struktúra életre keltéséhez felül kell emelkedni a bevett produceri fogásokon. A Celestial tendencies egy marékkal több goa életérzést csempész be a szobánkba, jelezvén nincs itt az ideje még az alvásnak. A dallamok egyszerűen úgy csapnak tarkón, hogy pislogni is alig tudunk. Semmi giccs, semmi cheesy mód, szimplán szívből feltörő akkordok, egy szomorkás hegedűszólóval társulva. The Prophecy a nevéhez méltóan tekintélyt parancsoló vallásos löket, ütemek, dobok nélkül, csak synth szőnyegeken úsztatva. Szerintem abszolút tudatos húzás, hogy egy lassabb darabot egy pörgősebb követ. A Five lines is ilyen feszítettebb cumó, kellemes downtempo-s, ibizás intróval, majd csapjunk bele a lecsóba váltással a közepén. Az album címadója a Life² igazi vastag oldskool goa-dobszerkóval indít, s gyakorlatilag végig hozza az Astral Projection-éktől megszokott vonulatot. A Galaxies part 2 egy kis barangolás a világűrben, szimfónikus kisérettel és finom breakbeat-tel megküldve. A Butterfly FX is az oldskool vonulatot hozza el nekünk, überbrutál dallam bevetésével. A záró La chanson de Carla egy megkapó dalocska, érdekes indiai vokálbetéttel. Ez talán a lemez egyik legrádióbarátabb alkotása.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése