BT és a reménykeltő gépek

Brian Transeau az elektronikus tánczenei paletta egyik legkreatívabb előadója. Legyen szó vérbő trance-ről, rafkós new skool-ról, vagy balladai magasságokban szárnyaló rock szerzeményekről Ő mindig a maximumot hozza ki magából. Tény, hogy Brian egy valódi zenei kaméleon, de legtöbben trance-s cumói miatt szeretjük annyira. Sajnos azt már régebben meg kellett, hogy emésszük változnak az idők, így BT zenéje is, aki eltávolodott a transzba ejtéstől és inkább a nyersebb, rock-osabb irányba mozdult. Legutóbbi albuma a This binary universe azonban még ennél is nagyobb hidegzuhannyal lepett meg mindenkit, hiszen BT kiruccanást tett pár, nem éppen a közérthetőségéről és könnyen emészthetőségéről ismert műfajba (glitch, abstract, IDM). Úgy néz ki az elmúlt négy évben aztán megtisztulva, újult erővel ásta bele magát a zeneírásba és láss csodát egy igazi hibrid korong született, ami egyben bizonyítja, hogy régi énje sem veszett még el teljesen, azaz hű maradt a gyökereihez.

A nyitó Suddenly friss élményként köszönhet vissza, hiszen az album legutóbbi single megjelenéséről van szó (amihez készült egy viszonylag felejthető Ferry Corsten remix is). A nyitány igencsak figyelemfelkeltő, a széttördelt dobok megidézik BT '99-es new skool fanatikus énjét, ám amikor Christian Burns negédes vokálja és popos taktusok megérkeznek már sejthetjük itt valami mást fogunk kapni, mint amire számítunk. És igen. A zúzós gitárszólam is társul a dalhoz, amiből így egy dance tempójú pop-rock oltás keletkezik. A The emergency már bizalomkeltőbb dolgozat, hangzásvilágában (aminek tökéletesítésében Boom Jinx és Andrew Beyer segédkezett) Deadmau5 líraibb időszakát idézi fel bennem. Az utolsó három és fél percben szinte súlytalanul lebegünk, ütemek nélkül alapjáratra állunk. Harmadiknak egy újabb ismert szám érkezik, mégpedig a Jes vokáljával megküldött Every other way, amit ugye mindenki az Armin Van Buuren remix-ért kedvel, ugyanis az eredeti verzió nem éppen tácolható. A The lights of things végre valami bizsergetőt hoz (köszi L-Vee, hogy segítettél BT papának a formába öntéskor), gyönyörűen kidolgozott alapokra úsztatja Jes vokálját, ami végre már hatalmába kerít, s megidéz valamicskét BT korábbi dicsőségéből. A Rose of Jericho egy elektro hangokra épülő pumpálós darab, ami a klubokban tavaly év vége felé már bizonyította, hogy dögös kis alkotás. A Forget me egy tipikus kell egy pörgős rock-os, trancy hibrid, amitől a két tábor összeborulva együtt bulizik. Az sem véletlen, hogy az énekes Christian Burns (In the dark...) és a lemez kiadója a holland Black Hole. Könnyed, talán túlságosan is.
A második lemez a Million stars-szal veszi kezdetét, s már rögtön érezzük az akusztikus gitár kiséret mögött megbújva Kirsty Hawksaw édes hangját. Aztán jön egy kemény, darálós alap, amit pont az éneksáv ellenpontoz. Persze a pöpec megszólaláshoz kellett az is, hogy Ulrich Schnauss és a Sultan, Ned Shepard duó is beleszálljon a közös ötletelésbe. Tényleg szórakoztató zene, amire lehet bulizni és merengeni is egyben. A Love can kill you ismét visszalök bennünket a rocker milliőbe, az alapok próbálnak változatosak lenni, de valahogy ez az erőltetett indie pop körítés nekem nem jön át. Az Always is valami hasonló vezérelv alapján szerveződik, bár a vokál rész kétségtelenül erősebb, mint a Love can kill you-ban. A Le nocturne de Lumiere csilingelősen kezdődik, majd fémes zakatolásba vált át (talán a ko-producer Kalimba-nak köszönhetően). A kiállás csodálatos, majd egy ütemfelezős megoldás gondoskodik a plusz meglepiről. Tetszetős. A The unbreakable ismét slágerezős, a The Ghost in you nagyjából ugyanaz epikusabb, unplugged változatban.
Összességében vegyes érzések munkálkodnak bennem a lemezt végighallgatván. Kaptam ötcsillagos, a mai trendeknek megfelelő elektronikus tánczenét és profin megalkotott, de ezen az albumon jellegtelennek tetsző rock-pop hibrideket. A két lemez egy kicsit sok ilyen kevés számnak, talán a track-ek lerövidítésével és a fölösleges darabok mellőzésével egy csúcsra járatott egylemezes BT-csodát kaphattunk volna. Sajnos nem így van. Azt is már csak halkan jegyzem meg, hogy azok a darabok, amelyek végül mégiscsak kiérdemelték a "maradandó" jelzőt mind-mind társproducer segítségével készültek. Persze legyinthetünk, ma már mindenki segít mindenkinek (jó pénzért természetesen).

BT - These hopeful machines

Label: Black Hole
Katalógus szám: Black Hole CD 61
Ország: Hollandia
Megjelent: 2010. január
Stílus: Electronic, house, rock
Producer: Brian Wayne Transeau

Tracklist:

Cd 1
1. Suddenly (8:06)
2. The Emergency (10:54)
3. Every Other Way (11:07)
4. The Light Of Things (10:48)
5. Rose Of Jericho (7:43)
6. Forget Me (9:39)

Cd 2
1. A Million Stars (12:25)
2. Love Can Kill You (5:22)
3. Always (6:13)
4. Le Nocturne De Lumiere (11:39)
5. The Unbreakable (10:25)
6. The Ghost In You (7:57)