2010. április 16., péntek

Classic'S Gate meets Techno gods: Smith & Selway

A zenetanárnak születet, multi-hangszer zseni John Selway az EDM szeretete szülővárosában New York City-ben ragadt rá a korai 90-es években. Mint előadó, producer, label főnök a techno szcéna egyik alappillérének számít. Selway (a képen balra) minden utat bejárt, kollaborált tehetséges producerekkel, belekóstolt több stílusba, áthágott minden határt, játszot szinte mindenhol, s techno-függő lett, aki soha sem felejtette el a gyökereit. Egy találkozás azonban teljesen megváltoztatta az életét, nevezetesen amikor 1993-ban belebotlott a svéd születésű Christian Smith-be. Smith egyébként korai éveit Frankfurtban töltötte, ami nagy hatással volt későbbi zenei ízlésének kialakulásában. 1989-ben aztán New Yorkba költözött, s folyamatosan követte a techno szcéna szárnypróbálgatásait. Rövid idő alatt kiderült, hogy John és Christian zeneileg egy hullámhosszon vannak, így elhatározták, hogy Smith & Selway néven közös producerkedésbe kezdenek. '94-ben Smith barátunk megalapította a híres Tronic labelt, amit három biztató fogadtatású lemez után egy időre parkolópályára állított, egészen az 1997-es restartig. Ekkor végezte el Chris az egyetemet és DC-ből visszaköltözött a Nagy Almába, hogy az eddigieknél még nagyobb elánnal kezdjenek neki John Selway-jel a közös számok gyártásához. Közben Chris zenei világa is folyamatosan változott, amit saját alkotásaiba is beleültetett, így születhetett meg a rá oly jellemző soul-funk-tribal beütésű enegikus techno (ahogy a mester hívja housey techno). Ehhez hozzáadódott Selway pad-okkal és atmoszférákkal megküldött elektronikája. Az első mega sikerüket '99-ben a Metropolitan EP-vel aratták, arról is a Move volt a legnagyobb dobás. Node nézzük szépen a srácok legjobb zenéit és remixeit.
Metropolitan EP (INTEC 001) 1999
Move: A duó első valamire való alkotása. Semmi cicomázás, egyszerű ritmusképlet szimpla, de annál húzósabb groove-val megspékelve, s mindez variálgatva. A megjelenés óta eltelt egy évtized bebizonyította, hogy egy-egy darab új köntösbe bújtatva ismét sikeres lehet. Így volt ez a Move 2009-es remixeivel (nice job Steve Angelo+Adam Beyer vs Lenk+Nakov) is, amelyek újra meghódították a klubokat.

Cosmopolitan: Vérbeli funky techno szerzemény, amely Carl Cox Dark mix-ének egyik húzódarabja. A filterek ügyesen vannak adagolva, az ütemek feszesek, mégis valamiféle játszi könnyedség lengi át az étert, amikor felcsendül. A háttérben megbújó sátáni kacaj effekt egy kicsit ellenpontozza a könyedséget, node nem is altatódallal van dolgunk. Idővel Dj Newl is beválogatta Technoise mixére, ahol szintén prímán beilleszkedett a szett ívébe. Mindenképp a klasszikusok közé sorolandó.
Silver streak (TRONIC 009) 1999
Streak: Sodró tribal alapra helyezett, funky-s groove-val operáló darab, amely sokaknak Dj Levi '99-es Mix to the Millenium-járól lehet ismerős. Az EP (Silver, Silver Oxide) további darabjai is szépen muzsikálnak. Ha egy kifejezéssel kellene illetnem őket azt mondanám: soulful techno. Igazi erejüket egy főidős szettben, profin elhelyezve tudják megmutatni. Összetenném a két kezem, ha manapság ilyen munkák is napvilágot látnának a sok minimál csipogós, ciripelős szörnyűség mellett.

Downunder EP (PRIMATE 031) 1999
Weather, Thunder, Magnitude: A fentebb nevezett EP az elemek erejét hivatott bemutatni. A Weather mértanin indít, sokáig csak a dobok lüktetése adja a darab erejét, majd a háttérben folyamatosan erősödve a nyugtalanságot, viharosságot sejtető hangorkán bontakozik ki. A Thunder ott folytatja, ahol a Weather abbahagyta. Agresszív csattogós hangok, néha le-lecsap a villám, közben backspinelünk és filterezünk ezerrel. Kevésbbé ismert darab, viszont minősége a klasszikusok közé emeli. 2001-ben a Primate 60-as kiadványaként jelent meg a Weather remixes, melyre a duó készített egy Mayhem mixet (ami magasan viszi a prímet), illetve a holland Speedy J is átszabta eme ópuszt a rá jellemző profizmussal (Speedy J mixes).

Vanguard (TRONIC 012) 1999

Vanguard: A szám alapját egy iszonyatosan frankón eltalált deep groove adja oda-vissza loopolva. Ettől igazán hangulatba tudunk kerülni, hiszen nincs is jobb, ha a lendület némi dallamossággal vegyül. Egyébként az EP további darabjai is megérnek egy misét (aminek hangzására a swedish techno sound nagyban hatott), hiszen nem az eszement zúzásról, hanem a minőségi szórakoztatásról szólnak.
15.5 (TRONIC 022) 2002

15.5 Edit: Ez sem egy tipikus slágerdarab. Az acélos dobok dominálnak, a lüktetést a cinek variálása adja, hozzájuk társul a jó öreg filter effekt, ami használatakor enged néhány másodpercnyi szünetet a táncoló tömegnek. Aztán sluszpoénként egy koszos ipari FX borzolja a kedélyeket. A svéd iskola egyik mintadarabja.


Giant (BUGGED OUT 012) 2003

Titan, Giant: A Titan nyugodtan benevezhetne a pszichiátriai betegek hímnuszának. Zavart, zaklatott, ideges, beteges. Hangzásában Chris Liebing-et idézi, nem csoda, hogy a csövön is a jó öreg Chris arcával promózzák az anyagot. A Giant már egy hangyányival visszafogottabb, az agresszívitást itt progresszivitás váltja fel, bár a dallam kétségkivül hat a romboló énünkre. A közepén szétdelayezett rész pedig szimplán félelmetes és ördögi.
Transit time (SINO 017) 2007
Dubfire mix: A Deep Dish féle progresszív house hangzásba belefáradt Dubfire a tech-houseban találta meg új stílusát. Lassan kezdünk kibontakozni, tüdőszaggató basszusok érkeznek torzított kántálás társaságában, amitől garantáltan mindenki kikészül (amúgy a repülőtéren töltött várakozási idő is ilyen). Bár tudjátok, hogy nem vagyok nagy híve az elektro, minimal, tech-house muzsikáknak a Dubfire által képviselt irányt igencsak komázom. Főidős darab!

Total Departure (DRUMCODE 041) 2008


Original mix: Na ez a darab nem nagyon van túlvariálva, gyakorlatilag egy szimpla ritmus, s azon egy felszállásra emlékeztető effekt nyúlik el. Gyakorlatilag ideális dj tool, hiszen mind a ritmus, mind az űrhajó effekt külön, külön bevethető szettekben. A klipet elnézve a NASA-nál tuti rendszeresítik az űrhajók lejátszási listájában.


Updraft (RENAISSANCE DIGITAL 062) 2008

S+S Maximal mix: No lám, ennyit fordult a világ, hogy egy Smith, Selway nóta napvilágot láthat a nagy Renaissance labelnél (akik időközben nyitottak az új stílusok irányába). Az original mix felejtős a számomra, túl minimál, ráadásul lassú és kimért is. A duó által elkövetett Maximal mix már szebben muzsikál, az ismétlődő dallam ad egy lendületet és bájt az egésznek, amit a fel-felbukkanó acid hatású effekt fokoz a végletekig. Az újhullámos Smith+Selway era egyik legzseniálisabb alkotása.

Daytona (BEDROCK 083) 2009

Original mix: Deep techno ez kérném a javából. Szépen muzsikáló groove, amire hipnotikus hangok rétegződnek. Megkockáztatom, hogy a deep house dj-k szettjeibe is szépen beleillik. Mondjuk már a cim alapján következtethetünk arra, hogy nem egy floorfiller anthem. Lassan építkező, lélekkel teli darab, amilyeneket igencsak ritkán találni a stíluson belül. Apropó Daytona, ha olyan, amit a zene hangulata alapján gondolok róla el kell menjek egyszer oda. A kiadvány hirnevét tovább öregbíti, hogy a híres Digweed, Muir duó készített hozzá egy szintén zseniális (Digweed+Muir rmx) átiratot.

Remixek:

Chris Liebing - Golden age (CLR-EVOLUTION 002) 2003: Lefojtott basszussal indulunk, ami határozott búgássá fokozódik. Ezután kezdődik az ereszdelahajam érzés, zakatol a ritmus, másodpercről másodpercre egyre magasabbra szökik az adrenalinszintünk. Határozottan jobban csipázom, mint az eredeti verziót.

Adam Beyer & Henrik B - Sound Identification (DRUMCODE 0259 2002: Az eredeti dupla bakelitet volt szerencsém a kezembe tartani, a rejtuk szereplő összes darab megérdemli a "kiváló" jelzőt. Klub techno a javából. A remix ha lehet még tovább fokozza az alaphangulatot, darál-pörget-szórakoztat.

Electric Deluxe - Electric Deluxe (ADDITIVE 071) 2001: Az eredeti darab a holland Joachem Paap azaz Speedy J keze munkáját dícséri. Az elején nem sokkal térünk el az originaltól, ám egy megérkező morgós hang máris eltérővé, egyedivé teszi az átiratot. Ez végig is kíséri az egész számot, amely kvázi visszafogottsága miatt a szettek elején fejti ki igazi hatását.

David Alvarado - Blue (STRIVE 007) 2001: David Alvarado neve garancia a minőségre. A deep house-ban utazó amerikai guru Blue című száma az újkori deep house történetének egyik klasszikusává avanzsált. Erre tekintettel a Smith, Selway duó sem rondított bele túlságosan az eredeti atmoszférába, altatos, úszós stringjeivel egy teljesen más, organikus világban érezhetjük magunkat.
DATAR - B (HOOJ CHOONS 100) 2000: Mi van akkor, amikor összefut a studióban Tarrantela, Rednaka és Danny Tenaglia? Hangorgia a javából. A hármas Datar formációjának B-je nem hiába érdemelte ki, hogy a Hooj Choons 100-as megjelenése legyen. Az original prog house darabból a Selway, Smith páros egy deep-be hajló szörnyeteget kreált. Tipikus hallgatós zene.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...