Bár a rovat címe Song Of The Moment, ezúttal ez mégsem fedi teljesen a valóságot: Abstract Geometry néven nem fogunk találni ezen a kiadványon zenét, amely régi kedves barátunk, az orosz Arthur Deep három nótáját fogja össze. Egy SilkWay2 című Proton-válogatás alkalmával már írtam a továbbra is gátlástalanul hülye névvel próbálkozó Arthurról, akkor a válogatás leggyengébb láncszemeként emlegettem az ott publikált Pine Square-t. Mentségemre szolgáljon ugyanakkor, hogy az a kiadvány kivételesen erős volt, és önmagában az a tény, hogy a Proton már második önálló kiadványát dobja piacra a srácnak, valamilyen minőségi garanciát mindenképpen jelent - végül is csak az egyik kedvenc kiadómról van szó...Van némi aktuális mondanivalója is annak, hogy most éppen ezt a nótát ráncigáltam elő a rengeteg megjelenés közül. Így november vége felé az ember hajlamos visszatekinteni az évre, és összehasonlítani a tavalyival, zenei téren például átgondolni, miket hallgatott egy évvel korábban, és ez miben változott az idén. Nos nálam a tavalyi évben az atmoszférikus progresszív house volt a domináns stílus, kedvenc számaim többsége nagyjából ebbe a fiktív kategóriába volt sorolható. Idén ez nem sokat változott, csupán annyit, hogy egyre inkább képbe kerültek olyan zenék, amelyekben a ritmusszekció szinte teljesen elfogyott, és maradt egyfajta gazdagon textúrázott ambient/house keverék.
Nos, ez a kiadvány is ezt a vonalat erősíti. A Prima Facie című nyitózenében gyakorlatilag lágy vonásokkal felfest egy hangulatfoszlányt Deep elvtárs, melyeket a korábbi szerzeményeinél jóval puhább ütösőkkel kísér meg. A basszus is meleg tónusú, leegyszerűsített cucc, és a minimalizmus elmondható a zene egészére- ezúttal azonban a teljesen relaxált, ambientes értelemben. A kiállás sem lesz több némi prüntyögésnél, 5:20-nál pedig pluszban egy szinuszhangszerrel maszatol tovább az előadó. Összességében nagyon kellemes, amolyan álomba ringató szerzemény, mintha valaki nagyon puha ecsetvonásokkal őszi színeket vitt volna fel egy képzeletbeli festővászonra. A Colors Of Nature egy fokkal tempósabb (ezt értsük relatívan persze) szerzemény, mélyebb ritmusokkal, amely közel hasonló arányban a szőnyegekre, textúrákra helyezi a hangsúlyt, mint a Prima Facie. Itt azonban nincs annyira elmosódva minden, élesebbek a kontúrok, a keverés is dinamikusabb lett, az ambientes jelleg helyett itt inkább a deep house-os hangzás a markáns, ettől függetlenül sokféle, konkrét dallamra itt sem érdemes számítani...:) A kiadvány záró szerzeményéről, a Pine Square-ról korábban már írtam, önmagában ígéretes zene lenne, egy igazán húzos progresszív/deep alappal, azonban kiállásnál egy annyira oda nem illő melódiát és hangszert pakol oda Arthur, ami miatt nem tudom továbbra sem igazán komolyan venni a dalt.
Hideg őszi/téli napokra, egy jó szundikáláshoz tökéletes ez a kis gyűjtemény, de hiányolok belőle egy picit több jellegzetességet. Maga a stílus, amelyet a kiadvány képvisel, viszont kétségtelenül a hozzám jelenleg legközelebb álló stílus, nevezzük bárminek is, mindenkinek ajánlom, egy kis lazítás mindenkire ráfér... 7/10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése