2010. április 16., péntek

Song Of The Moment I. - Gabriel Lukosz : Seduced

Egy új sorozatba kezdenék bele, amely témáját tekintve a Zenebutikok friss zenékkel foglalkozó hagyományait elevenítené fel, de egy kicsit hm... gyorséttermibb verzióban. Tehát egyszerre egy kiadvány, és fókuszban a zene... ez lesz a Song Of The Moment - remélhetőleg a Zenebutiknál gyakrabban, hetente több alkalommal.

GABRIEL LUKOSZ - SEDUCED (JIGSAW)

Gabriel Lukosz eddigi zenéivel felemás sikereket ért el nálam: bár gyűjteményembe belefért Trytophan illetve Watch Your Step című zenéje is, csakúgy mint egy David And Carr-szerzeményhez írt remixe, de ha ásóval akarnának agyonütni, akkor sem tudnám pontosan felidézni magamtól egyiket sem. Idei munkáiról pedig egy az egyben lemaradtam (vagy egyszerűen gyorshallgatás után a delete gomb áldozatai lettek), pedig Cressida és Myon & Shane 54 remixek is készültek hozzájuk.

Ez a mostani, Seduced című kiadványa tükrében sajnálatos, de nem teljesen érthetetlen. A Seduced ugyanis jó zene, sőt megkockáztatom, hogy nagyon jó, főleg aprólékosság és igényesség szempontjából, ugyanakkor nagyon nehezen ragad meg az ember fülében - ezért könnyen úgy ítélhetjük meg, hogy semmi különös. A stílus szerintem iskolapéldája annak a cimkének, amire a progresszív trance feliratot firkálják, a tempó 132 körüli, a ritmusszekció és a basszusok megfelelően biztosítják a súlyát a zenének. Tulajdonképpen egy lelassított és fő motívumától megfosztott goa zenének is hívhatnánk, rengeteg háttér- és atmoszféraépítű elemmel, melyek többsége inkább éles, mint finom, de megfosztva mindentől, amibe egy kicsit is lehetne kapaszkodni. Emiatt kapunk egy hangulatában egységes, összetett és érezhetően komoly munkát igénylő zenét, amiben viszont nagyon nehéz bármilyen szeretnivaló dolgot találni.

Az intro mix (nem nehéz kitalálni) tartalmaz egy egy perces bevezetőt, őszintén szólva, mint egyszerű zenehallgató, jobban szeretem az ilyesmit, mintha eleve ütősökkel kezdene egy zene, de nyilván többnyire nem nekem készítik hanem a lemezlovasoknak, illetve a tánctérre (biztos jól van ez így? :P). Nem fogunk csalódni Mike Efex tech mixében sem, itt is nyilván a névből már nagyjából be lehet egyből határolni, hogy mire számítsunk, egy sokkal csupaszabb, nyersebb, húsbavágóbb verziót kapunk, ami egyszerűbb mint az eredeti, de talán meg lehet kockáztatni, hogy emiatt jellegzetesebb, önállóbb arculattal is rendelkezik annál. Összességében érdekes kiadvány, technikai értelemben kiváló minőséggel, ám nélkülözi azt a bizonyos pluszt, ami miatt egy hét múlva is emlékezni fogunk rá. 6.5/10 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...