Rossz szokásomhoz híven előítéletekkel telve láttam neki Daniel Heatcliff kiadványának meghallgatásának, nem is annyira a szerző személye miatt (gyakorlatilag nincsenek emlékeim róla, pedig DJ Observerrel és Barnes & Heatcliff néven számos kiadvány és remix fűzödik a nevéhez, idén már remixelt Oakenfold, Dakota, Temple One és Tom Cloud zenét is), hanem amiatt, hogy mostanában sokszor futottam bele hullagyenge In Trance We Trustos kiadványba, és emiatt egyre inkább csak régi, rossz szokásként hallgatom a label zenéit.Ezúttal, ha nem is korszakalkotó, de meglehetősen korrekten összehegesztett, működő zenét sikerült eszkábálnia Heatcliffnek. Egyszerű, de műfajilag sokszínű elemekkel dolgozik, kellemesen egyesíti az elektro, a house és a trance kellékeit a munkájában. Alapvetően két dologra épít: egy betonfúró keménységű, ám lassú, éles ritmus- és basszusszekcióra, valamint egy combos analógszintiből összerakott egyszerű dallamra, amelyet viszont a kiállás végén nagyon kellemesen megtámogat upliftingre hajazó sztringekkel. Az eredeti tehát egy elég jól sikerült, főleg klubokba való szerzemény, amelyben kellő mértékben található veretős, táncolható elem és egyben elég mennyiségű melódia ahhoz, hogy otthoni hallgatásra is elég legyen egy-két alkalomra.
Cor Fijneman nevét hallva először az jut eszembe, hogy milyen frankó kis zenéket gyártott 2003-2004 körül, de mostanában egyértelműen beleszürkült a mezőnybe. A Phoenixhez írt remixével valamit enyhített ezen a véleményemen: csakúgy mint az eredeti, az ő remixe is elég kellemesre sikerült. Teches elemekkel indít, hogy aztán egy végtelenül kellemes, oldskool trance szintivel belopja magát a szívembe. 3 percnél már nyilvánvaló, hogy az eredetinél dallamosabb, ám az alapritmusok monotonitását megőrző remixet készített az öreg holland. A kiállás kissé sablonos, de nem teljesen reménytelen, Tiesto öröksége úgy tűnik még hosszú évekig visszaköszön a dallamos elektronikus zenékben. A kiállás után kissé erőtlen a folytatás, de az összkép így is jobb a vártnál.
DJ Observer készítette a kiadvány másik remixét, hazudnék, ha feltűnése meglepetésként ért volna, az elmúlt időszakban ő is biztos ITWT-s előadónak számít. Egy rövid intro intro után a billentyűk közé csap, ez a verzió jobban háttérbe szorítja az elektros elemeket, markánsabb a sztringek és a szőnyegek használata. Tetszik a kiállásnál az óraketyegés-szerű hangzás, a fődallam azonban ugyanolyan nyers és egyszerű mint az eredetiben, és Megfigyelő barátunk ennek kissé bántó élét nem is oldja fel semmivel, nem ad hozzá semmi extrát. A kiállás után ő is erőtlenül folytatja, majd ahhoz képest, hogy gyakorlatilag 6 percnél véget ér a zene, ő elhúzza 8:07-ig. Ez a remix egyértelműen a legizzadtságszagúbb a kiadványon.
Összességében egy egész kellemes klubtrance kiadvánnyal állunk szemben, amely azonban nem tud szabadulni az iparosmunka negatív jegyeitől. 6.5/10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése