Kid Massive alias Benjamin Pedersen neve talán nem különösebben ismerős az átlagos hallgató számára, de ez főleg abból adódhat, hogy az úriember elsősorban techhouse és tribal zenéket pakolgat összes kies londoni otthonában. A színtér ismerői számára ismerősen csenghet a neve, az elmúlt hat évben vagy húsz saját zene, és körülbelül kétszer ennyi remix fűződik a nevéhez. Ritkán szoktam remake-eket ajánlani bárkinek is, de előfordul hogy egy régi, abszolút klasszikus átkeverése közel olyan jólesik a fülnek modern köntösben is, mint amilyen kellemes volt hallgatni x évvel ezelőtt az eredetit. Rui Da Silva 9 éves monszter slágere, a 'Touch Me' Cassandra Fox csodálatos vokáljával mindenképp maradandó zene, engem nagy mértékben az a zene vitt közelebb a house illetve a mélyebb hangzások szeretete felé, és ezúttal ezt a fantasztikus, szeretnivaló slágert gondolta újra Kid Massive.Az eredetiről csak jókat tudok nyilatkozni. A hangzás abszolút naprakész, progresszív és csipetnyi deep house vegyítéséről van szó, de nem a megszokott, instant, control c + control v hangzással operál a szerző, hanem végig változatos, aprólékos, amolyan "bütykölős" alapot terít le. Az eredetiből mindent megőriz, ami jó volt, ugyanolyan monoton, mély, klubos hangzást hallhatunk, megdobva egy-két retro csipogással, és itt-ott néhány sidechainelt sztring is megszólal. A zene lelke emellett eredetiben egyértelműen Cassandra Fox fantasztikusan jól megírt és előadott vokálja volt, de óriási meglepetésemre az általam ismeretlen hölgy, Elliotte Williams N'Dure is hasonló színvonalon hozza az énekrészt, ezzel tökéletesen újrakreálva az eredeti hangulatot.
A dub verzióban természetesen a fő énekhangtól megfosztott alapot hallhatjuk, és egyben felismerhetjük, hogy az alap annyira jól és szórakoztatóan van megírva, hogy (bár értelemszerűen kissé más megközelítésből) hasonlóan jó szórakozást nyújt, mint az eredeti verzió. Szintén Kid Massive nevéhez fűződik az Audiodamage mix is, ami egy kissé epikusabb módon közelít a témához, nagyívűbb módszereket használ az énekhang támogatására, emellett kissé pörgősebbre veszi az alapokat, igazi vokális techhouse bombát varázsolva belőle.
Avicii Massive remixe nem csapong különösebben a műfajok között, klasszikus és progresszív house inspirálta verziót tett le az asztalra, amely azonban jóval sablonosabbra sikerült a vártnál, a használt dallamait csupán az ezerszer elhasznált filterezős módon variálja, és ez egy kissé elszívja az erőt az egész alkotásból. Jóval ígéretesebb a Beatchuggers & Alexander Brown remix, akik az összes verzió közül talán a legjobb alapot írták meg, nagyon szép, telt basszusok, és kellő mennyiségű variált ütős teszi abszolút táncolhatóvá az ő verziójukat. A kissé klubosabb hangzás mellett kellően dallamos marad ez a mix, összességében talán ez a verzió viszi a pálmát az eredeti mellett. Carl Tricks remixe oldskool klubeffektekkel, gazdag vonóshangzásokkal és minimálra szorított eredeti vokálokkal próbál operálni, nem állítanám, hogy sikertelenül, önmagában teljesen életképes a remix, sajnos azonban a kiadvány hatodik zenéjeként, negyedik remixként túl sokat már nem tud hozzátenni az addig hallottakhoz.
Összességében nagyon jó kis release kerekedett ebből a tisztelgésből, ha nem egy klasszikus újraértelmezése lenne, az év egyik legnagyobb vokális dobásának nevezném, így azonban csak egy kitűnő, a kor szellemének megfelelő remix, melyet mindenkinek nyugodtan ajánlok. 7.5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése