John Johnson: "Hat év után újra elkapott az érzés"

Azt hiszem bárminemű arcoskodás nélkül kijelenthetem, hogy a blog fennállásának egyik legjelentősebb pillanatához érkezett el. Mint azt pár nappal ezelőtt tudattam veletek e-mailben megkeresett egyik kedvenc producerem John Johnson, akiről az elmúlt hat esztendőben szinte semmit sem lehetett hallani. Viszont, ha már írt éltem a kínálkozó lehetőséggel és megkérdeztem nem-e lenne kedve egy interjúhoz. Hiszitek vagy sem John azonnal ráállt a dologra és készségesen válaszolt a kérdéseimre. Az interjúban (ami ha jól tudom az első John-nal készült magyar nyelvű iromány) beszélt a korai évekről, a megcsömörléséhez vezető dolgokról, Myon és Shane 54 iránti rajongásáról valamint az idén megjelenő vadiúj produkcióiról. Jó olvasást mindenkinek!

Szia John, köszi, hogy időt szakítottál az interjúra. Először is milyen gyerekkorod volt és mikor jött el az a pillanat, amikor már tudtad, hogy komolyabban akarsz a zenéléssel foglalkozni?

J.J: Úgy érzem elég normális gyermekkorom volt. Később a dél-afrikai Fokvárosban szereztem vegyészmérnöki diplomát. A barátaim Hollandiából, Németországból és az Egyesült Királyságból küldözgettek friss zenéket nekem. Szóval ott álltam egy csomó vadiúj dance cumóval és nem tudtam mit kezdjek velük. Ebben az időszakban döntöttem el, hogy elkezdek dj-zni, hogy hasznosítsam a lemezeket, amiket kaptam. Hirtelen azon vettem észre magam, hogy a vezető klubokban és rave-eken pörgetek Fokvárosban. Miután elvégeztem 1995-ben az egyetemet úgy döntöttem, hogy a világ dance zenei fővárosába, Londonba költözöm. Itt a Londoni Gazdaságtudományi Egyetemen tanultam, mellette részidőben a Plastic Fantastic Records-nál dolgoztam.

Kik voltak Rád nagy hatással? Zeneíráskor honnan meríted az ihletet? Mely producereket ismered el és szereted a leginkább?

J.J: Az első lemez, amit vásároltam az Prince Purple rain-je volt 1984-ben. A 80-as években sok Run DMC-t, New Order-t és Depeche Mode-ot hallgattam. Ebből az időszakból nagy kedvencem volt Young MC Just say no-ja, Human League Being boiled-ja és New Order Blue Monday-e. Nagy befolyással volt rám a 80-as és a kora kilencvenes évek zenéje. Producerkedéskor nincsenek különleges impresszióim, amik oda vezetnének, hogy azt mondjam valamit emiatt csinálok így vagy úgy. Mindig próbáltam a saját elképzeléseim megvalósítani. Ebben az időszakban a legjobban Carl Cox-ot, a Deep Dish-t, BT-t, Dave Seaman-t, Paul Van Dyk-ot, Ferry Corsten-t csodáltam. De volt egy személy, aki a többiek felett állt nálam, őt Paul Oakenfold-nak hívják. Az időszak zenei világára ő nagyon nagy hatással volt.

Mikor kezdtél el zenéket írni? Volt-e olyan személy, aki segített neked megvetni a lábad a dance szcénában vagy mindent magad irányítottál?

J.J: Első produceri tapasztalataimat 1990-ben egy Atari Computer-en szereztem. Az első megjelenésem a Paragon EP volt 1993-ban egy belga labelnel, a Yellow Cab-nál Voodoo Club álnéven. Amikor a Plastic Fantastic-nél dolgoztam 1996-ban Enzo, a tulaj leszerződtette Dove Beat La Paloma-ját a német Sounds Good Records-tól és megkért, hogy készítsek hozzá egy remixet. A végeredmény a Power Dove by John Johnson remix lett. Amikor a produkció 1997-ben megjelent az egy nagy fordulópont volt a karrieremben. Mint producer ezután Oliver Lieb-től kezdve Lenny Kravitz-ig kaptam felkéréseket, hogy készítsek átiratot a számukra. A nagy áttörést azonban az IDJ-n megjelent Impact hozta meg, valamint John Digweed Bedrock-jának Heaven Scent-jéhez készített verzióm. Ezután hirtelen úgy éreztem magam, mint új fiú a háztömben, elég nagy elismerést kaptam.

Az előadói ismertséged a zenitjét a millenium környékén érte el. Mennyire szeretted a felhajtást? Meg tudnál-e nevezni néhány emlékezetes pillanatot ebből az időszakból? Mi volt a szereped a Future Breeze formációban?

J.J: Hogy őszinte legyek nem is nagyon fogtam fel az egészet csak igen sokára. Sohasem a pénzért vagy a hírnévért csináltam az egészet, csak a zene szeretete miatt. Annyira elfoglalt voltam a túrnézással és a studiózással, hogy kellett egy kis idő, mire megértettem, hogy mi is történik valójában. Ez egy remek időszak volt. Rengeteg nagyszerű emberrel találkoztam ekkoriban, közülük sokan a mai napig a barátaim. Számtalan nagyszerű pillanat volt, például egy outdoor fesztivál Buenos Aires-ben, ahol közel 50 ezer ember bulizott, a berlini Love Parade, az ausztráliai turném vagy az ibizai Space. Legjobb fellépéseim a tokyoi Velfarre-ben, a glasgow-i Inside Out-ban és a costa rica-i Detour-ban voltak. Ezek a klubok őrültek voltak, telis-teli csodálatos emberekkel. Rendszeresen játszottam ezekben a klubokban és ez nagyszerű érzés volt. Igen, együtt dolgoztam a Future Breeze-zel, de csak kizárólag, mint háttérproducer. Nem igazán szerettem volna, hogy az emberek tudják, hogy én is a Future Breeze tagja vagyok az eltérő stílus miatt, mint amit John Johnson néven megszoktak tőlem. A végén már elég sokan tudták, hogy én is tagja vagyok a Future Breeze-nek. Jó mulatság volt, ami nem mellesleg sok-sok sikert is hozott.

A rajongóid zöme nem is igazán tudja, mi történt veled 2004-ben. Tudnál-e mesélni az eltűnésedről? Ennyi kihagyás után nehéz volt újra feltüzelned magad a studióban?

J.J: A sikeres producerkedés és számtalan átturnézott év után eljutottam arra a szintre, ahol rengeteg stressz és irigység leselkedett rám mindenhonnan. Nem éreztem már kellemesen magam. A menedzserem ezidő tájt rengeteget partizott és a dolgok kicsúsztak a kezei közül. Az emberek a lemezkiadómnál, akikkel együtt dolgoztam éveken keresztül, mind távoztak hirtelen, hogy teljesen mással foglalkozzanak. Én meg körbeutaztam a világot Hong Kong-tól San Fransisco-ig csak azért hogy rájöjjek, már nem vár senki a repülőtéren, vagy éppen órákat kell szobroznom mire valaki eljött értem. Sokszor hotel szobát sem foglaltak, akadt jónéhány klub promóter, akik azt sem tudták, hogy mit csinálnak. Megfáradtam az egész klub szcénától és eldöntöttem tíz év után, hogy itt az idő abbahagyni. 2004 végén utolsó single-m az I want you megjelenésekor már teljesen belebetegedtem az egészbe, elvesztettem a zene iránti szeretetem, és számtalan egyéni problémám is volt, amit meg kellett oldanom. Amikor a topon vagy mindenki azon fáradozik, hogy visszhúzzon téged, ez valami állati ösztön lehet. Éppen ezért becsülöm nagyra Armin van Buuren-t, Tiesto-t, Ferry Corsten-t, Paul Oakenfold-ot, Paul van Dyk-ot, Sasha-t. Ott vannak a topon évek óta, csak csodálni tudom, hogy ekkora kitartással megmutatták a világnak, hogy ott is maradnak. Pedig nem könnyű. Az örökös utazás, az időzóna eltérések, egyezkedés az emberekkel, mindig pozitívnak maradni. Sohasem lehet rossz napod. Amikor abbahagytam a producerkedést elkezdtem irni egy könyvet, ami az év végén fog megjelenni, a címe még függőben van. Miközben írtam a könyvet számtalan különböző stílusú zenét hallgattam Ladyhawke-tól a Bravery-ig és ismét elkapott az érzés. Ekkor döntöttem el, hogy leporolom a studiócuccomat és rögzítem néhány ötletemet. Egyik dolog vezetett a másikhoz és ime itt a vadonatúj single, amiben öt év munkája fekszik.

Ha jól tudom az idén néhány új lemez megjelentetését tervezed. Mit várhatunk ezektől az új számoktól?

J.J: Nincsenek konkrét terveim lemezmegjelentetéssel kapcsolatban. Most, hogy kész vannak a számok, igen elégedett vagyok az eredményt illetően. Az első megjelenés valamikor a nyáron várható, aminek „One Of A kind“ a címe és Kelie Jayn vokálozik benne. A dal egy tipikus John Johnson progressive trance lemez, mélabús vokállal fűszerezve. Lesz egy vokális újramegjelenése a Buenos Aires-nek a City EP-ről, valamikor az idén, de még nem fixáltam a dátumokat. Szóval várjunk és majd meglátjuk.

Mi a véleményed a progressive house/trance szcéna változásairól? Tudod-e a saját hangzásod prezentálni, vagy változnod kell a manapság hódító zenei trendeknek megfelelően? Hogyan írhatnák le egyáltalán a tipikus John Johnson sound-ot?

J.J: Manapság elég gyakori az editálás, mash up-olás és a harmóniák használata a zenékben. Igazán kedvelem Myon & Shane 54 remixeit és mash up-jait. Hallgatom a podcastjaiket és imádom, amit csinálnak. Tíz évvel ezelőtt estünk át egy igazán unalmas progressive minimál hangzásváltáson. Amikor újra elkezdtem zenéket írni az elmúlt évben megkérdeztem magamtól, hogy az e a célom, hogy az aktuális trendeknek megfelelően zenéljek-e és szeressenek emiatt. Úgy éreztem senkinek sincs szüksége még egy változtatra abból, ami már jelenleg is kinn van. Eldöntöttem, hogy fejlesztem a hangzásomat napjaink elvárásainak megfelelően, de úgy hogy nem vesztem el a soundot, ami mindig is jellemzett engem. Tiszta, egyszerű, dallamos anélkül, hogy giccses lenne.

Amikor visszatekintesz az első megjelenéseidre és összehasonlítod azt a legutóbbi munkáiddal, hogyan jellemeznéd az elmúlt években a hangzásod változását? Hogyan dolgozol a studióban, milyen metódus alapján rakod össze a zenéidet? Milyen hardware-t/software-t használsz zeneíráskor?

J.J: A technologiával, ami napjainkban már elérhető minden sokkal könnyebbé vált. Tizenöt, de még 10 évvel ezelőtt is egy csomó pénzt kellett feccölnöd hardware-kbe, hogy a megfelelő hangzást létre tudd hozni. Ma már sok fantasztikus program elérhető, amellyel végtelenek a lehetőségek. Én Logic-ot és ProTools-t használok. Alapjában nincs tipikus munkamódszerem, mindegyik számot másképp alkotom meg. Szeretem a Logic-ot és a plug-injait, de zömében analóg hangzást használok. Még manapság is analóg mixert használok (Mackie 32 8 Bus), mivel úgy gondolom, hogy a hangzás sokkal emberközelibb, mint a digitális. Ezért még mindig egy csomó, régi analóg szintit és effekteket (Roland Jupiter 8 and Juno 106, Drawmer S2 & S3, SPL Tube Vitalizer, Tube Tech SMC2 etc.) használok. Dj-zéskor Pioneer CDJ 1000-sokkal dolgozom, amit egy Apple MacBook Pro-val, Ableton Live-val és Akai APC 40 Controller-rel együtt alkalmazok.

Néhány számot közösen írtatok Van Bellen-nel. Tudsz róla valami friss infót? ő is behúzta a kéziféket a producerkedésben. Számíthatunk-e a jövőben közös produkciókra?

J.J: Még rég beszéltem Yoogie-val (Van Bellen), amióta New Yorkba költöztem nem tartjuk a kapcsolatot. Annyit tudok, hogy ő is becsömörlött attól a sok szarságtól, ami akkoriban a bizniszben végbement. Mindketten nagyjából ugyanabban az időben hagytunk fel a producerkedéssel, 2004 év végén. Utolsó nekem készített remixét az I want you-hoz talán nem véletlenül keresztelte Van Bellen' Last shout mixnek, ez egy epizód lezárásának tekinthető. Azt tudom, hogy film zenékre és a hirdetésekre kivánt több figyelmet szentelni. Pillanatnyilag nem terveztem közös munkákat, de nem tudhatjuk mit hoz a jövő.

Mi a helyzet a fellépésekkel? Ismét végigturnézod a világot, mint DJ?

J.J: Nem terveztem dj-zni legalábbis a nyárig nem, addigra eldöntöm ténylegesen, hogy vissza akarok-e a szcénába térni teljes mellszélességgel vagy sem. Felkéréseim már vannak itt New York-ban, például én készítem az Interior Session’s mix CD-ket. Ezek olyan összeállítások, amiket csak néhány boltban és butikokban lehet megvásárolni. Visszatérve a dj-zésre minden azon múlik, hogy mi történik az idén. Minden tökéletesen szervezett kell, hogy legyen a menedzsment tekintetében a számomra, hogy dönteni tudjak.

Melyik producerrel szeretnél egy studióba összezárva lenni 24 órán keresztül? Van-e olyan előadó, akinek szívesen készítenél remixet?

J.J: Számtalan tehetséges producer ténykedik különböző stílusokban, akiket szeretek és csodálok. A dance oldalról, akikiel szeretnék együtt dolgozni az Deadmau5, Alex Metric, Lifelike, Fred Falke, Armin Van Buuren és tőletek a Myon & Shane 54 duó. Természetesen néhány rockbanda taggal is jó lenne közösködni, talán Ian Astbury-vel a Cult-ból vagy Pelle Almqvist-tel a Hives-ból. Szeretnék olyan vokalistákkal is kooperálni, akikre felnézek és akik sokszor inspiráltak engem. A nem kimondottan dance előadók közül például szeretem az M83-t, a Ladyhawke-ot, a Delphic-et, a The Bravery-t, a Paper Route-ot, a Metric-et és a Ou Est Le Swimming Pool-t. Remixelés terén is nehéz lenne választani, de ha egyet kéne megnevezni az biztosan a Depeche Mode lenne.

Melyik tíz számot neveznéd minden idők Top 10-jébe?

J.J: Underworld – Dark and Long

Jam & Spoon – Odyssey to Anyoona

N-Joi – Bad Things (Josh Wink Remix)

Humate – Love Stimulation (Paul Van Dyk Remix)

Trancesetters – The Search

Felix- Don’t You Want You Me

Love And Fate – Love And Fate Part 2

The Vision’s Of Shiva – How Much Can You Take (Emotional Mix)

Celvin Rotane – I Believe

Tom Wilson –Technocat (Perplexer Mix)

Ennél sokkal több is van még, de személyes okok miatt ezek maradtak meg leginkább.

Melyek a személyes kedvenceid saját produkcióid közül?

J.J: John Johnson - City E.P
Power Dove – September Soul (John Johnson & Van Bellen Production)
John Johnson – I Want You

Johnson Inc. – Vitalizer 3

Tekintsünk vissza 2009-re! Melyek voltak az elmúlt esztendő legfontosabb pillanatai illetve mi az az egy dolog ami hihetetlen volt a számodra?

J.J: Legemlékezetesebb pillanatok: A Chelsea nyerte az FA Kupát, újra fittnek és egészségesnek lenni, elvenni egy elbűvölő hölgyet és a világ legjobb városában, New Yorkban élni. Ami hihetetlen a számomra, hogy egy véletlen folytán ráleltem egy website-ra (PTF), ahol az emberek még mindig tudják, hogy ki is az a John Johnson. Na ez valami, amit nem hittem volna. Jöjjön hát 2010!