A mai sztori után elég sokat nyomoztam, de azt kell, hogy mondjam megérte. Ugye mindenkinek beugrik az elkövető neve, ha csak számcímeket említek: Das glockenspiel, Ruhe. Igen, igen. Schiller. No és ki húzódik meg a projekt mögött? A kezdetekben nem más, mint
Christopher Von Deylen (aki a manapság az egytagúra olvadt team továbbvivője) és Mirko von Schlieffen alkotta eme formációt. 1998-ban robbantottak Das glockenspiel című zenéjükkel, aminek alapját egy harangjáték szolgáltatta. Az elsőnek gagyinak tűnő próbálkozás azonban nyitott kapukon döngetett, így beindult a Schiller szekere, amely elsősorban a dance és trance mezsgyéjén lavírozott. Az 1999-es Ruhe azonban már előrevetítette a chill out vonulatot is, ami mostanság már teljesen előtérbe került. Node nem is a Schiller életmű részletes taglalására akarok most itt fókuszálni, hanem az összefonódásokra. Szóval Christopher, mint oly sok producer nem fért a bőrében és pajtásával a norvég
Sören Jürgen Schnakenberg-gel összeállva életre keltette a Tank formációt.
A klipjeikben gonosz kigyúrt fekával operáló performance Can you feel the bass című számával 1997-ban a klublisták elejig repült, noha maga a track nem volt túlbonyolítva. A rigmusszerűen kántált Can you feel the bass beszólás mellé egy fékezett habzású pizzicato dallam társult. Később aztán a sikeren felbuzdulva jött a Return of power, a Welcome to the pleasuredome, a Killerbeat és az I hear those drums. A Tank pszeudó 2000-ben azonban lehúzta a rolót. Ha maradunk Christophernél még megemlíthetjük a Nova projektet, amellyel a '99-es Welcome to the future-t követte el. A szám Van Bellen remixe óriási klubsiker volt világszerte. Sören sem tétlenkedett, több stílusban is kipróbálta magát. Nagyon meglepődtem amikor megláttam, hogy Sören-ünk a felelős a kőkemény technót produkáló Stereo Jack alteregóért. Stereo Jack-nek nem sok munkáját hallottam, de amiket igen azok egytől egyig lebontották otthon a szobám falát (képletesen fogalmazva). Egy kicsit lágyabb vizeken evezve Sören a Humate-tal közösködve hozta ki a Reload-ot Cevin Snitzer álnéven, amely szintén óriási siker lett, csak ezúttal a progresszív trance kedvelők körében. Itt azonban a maistro nem állt meg. Megcélozva a kommersz szcénát lekoppintotta a Beastie Boys Fight for your right-ját, felturbósította így megszületett a N.Y.C.C. projekt 1998-ban. Eme álnév alatt még jópár rock klasszikust darált be (We will rock you, Highway to hell), ám egy egészestés lemez után a megalakulás évében kifulladt a próbálkozás.
A mai sztori után elég sokat nyomoztam, de azt kell, hogy mondjam megérte. Ugye mindenkinek beugrik az elkövető neve, ha csak számcímeket említek: Das glockenspiel, Ruhe. Igen, igen. Schiller. No és ki húzódik meg a projekt mögött? A kezdetekben nem más, mint Christopher Von Deylen (aki a manapság az egytagúra olvadt team továbbvivője) és Mirko von Schlieffen alkotta eme formációt. 1998-ban robbantottak Das glockenspiel című zenéjükkel, aminek alapját egy harangjáték szolgáltatta. Az elsőnek gagyinak tűnő próbálkozás azonban nyitott kapukon döngetett, így beindult a Schiller szekere, amely elsősorban a dance és trance mezsgyéjén lavírozott. Az 1999-es Ruhe azonban már előrevetítette a chill out vonulatot is, ami mostanság már teljesen előtérbe került. Node nem is a Schiller életmű részletes taglalására akarok most itt fókuszálni, hanem az összefonódásokra. Szóval Christopher, mint oly sok producer nem fért a bőrében és pajtásával a norvég Sören Jürgen Schnakenberg-gel összeállva életre keltette a Tank formációt. 
A klipjeikben gonosz kigyúrt fekával operáló performance Can you feel the bass című számával 1997-ban a klublisták elejig repült, noha maga a track nem volt túlbonyolítva. A rigmusszerűen kántált Can you feel the bass beszólás mellé egy fékezett habzású pizzicato dallam társult. Később aztán a sikeren felbuzdulva jött a Return of power, a Welcome to the pleasuredome, a Killerbeat és az I hear those drums. A Tank pszeudó 2000-ben azonban lehúzta a rolót. Ha maradunk Christophernél még megemlíthetjük a Nova projektet, amellyel a '99-es Welcome to the future-t követte el. A szám Van Bellen remixe óriási klubsiker volt világszerte. Sören sem tétlenkedett, több stílusban is kipróbálta magát. Nagyon meglepődtem amikor megláttam, hogy Sören-ünk a felelős a kőkemény technót produkáló Stereo Jack alteregóért. Stereo Jack-nek nem sok munkáját hallottam, de amiket igen azok egytől egyig lebontották otthon a szobám falát (képletesen fogalmazva). Egy kicsit lágyabb vizeken evezve Sören a Humate-tal közösködve hozta ki a Reload-ot Cevin Snitzer álnéven, amely szintén óriási siker lett, csak ezúttal a progresszív trance kedvelők körében. Itt azonban a maistro nem állt meg. Megcélozva a kommersz szcénát lekoppintotta a Beastie Boys Fight for your right-ját, felturbósította így megszületett a N.Y.C.C. projekt 1998-ban. Eme álnév alatt még jópár rock klasszikust darált be (We will rock you, Highway to hell), ám egy egészestés lemez után a megalakulás évében kifulladt a próbálkozás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése