2010. április 17., szombat

Lélegzet visszatartva vártuk az új Schiller-t

Két év feszült várakozás után végre megérkezett Schiller vadiúj korongja, az Atemlos (2 cd - 28 track). Az oldalon már láthattátok a kedvcsináló album teaser-videót, szóval nagyjából sejteni lehetett mit is főzött ki nekünk Christopher a boszorkánykonyhájában. Nos csalódni semmiképpen nem fogunk, hiszen megmaradunk a 2008-as Sehnsucht-on prezentált vonalon, azaz sok-sok vokál és lebegős, úszós string kísér végig bennünket a számok hallgatás során. Az első lemez egy szokásos intro-val kezdődik, melyben egy női hang rebegi németül, hogy csukjuk be a szemünket, dőljünk hátra a fotelben és élvezzük az audióturát. A Tiefblau a nevéhez hűen bemutatja hangképekben a mélykékséget, a nyugodtság non plus ultráját. A Playing with madness az első csúcspont, melynek szívbe markoló zongoraszólója Mia Bergstroem éteri hangjával társítva indul hódító útjára. Kisvártatva elakad a lélegzetünk az Atemlos bevezető lihegésén, majd a könnyed ujjgyakorlat után az első single megjelenésbe a Nadia Ali-val közös Try-ba botlunk. Nadia esdeklő hangja megér egy könnycseppet a szemünk sarkában, a pop-os hatást keltő synth egyszerű, mégis nagyszerű dallamot dörgöl az orrunk alá. Az Unruhig herz az én értelmezésemben egy megzenésített vers, amit Anna Maria Mühe ad elő, s melyhez könnyed, de baljós zenei aláfestés társul. A Leidenschaft tökéletesen ötvözi Jean Michel Jarre (Oxygen) és Vangelis (Antarctica) legszebb pillanatait, s megtoldja azt a megszokott merengős Schiller string-ekkel és egy áriára emlékeztető vokálfoszlánnyal. A híres popdíva Anggun is tiszteletét teszi (ráadásul nemcsak egy alkalommal) a Blind-ban. A bevezető chime-os riff már sejteti, hogy egy gyöngyszemmel lesz dolgunk, és igen. Azt hiszem a közös munka során Anggun nem kis inspiráló erőt kapott Christopher-től, s nem csodálkoznék, ha később is egy projektben sántikálnának majd. A Soho az első pörgősebbnek mondható track az albumon, a némi psyhadelikus érzést keltő vokálfoszlányt puha lábdobok kísérik tovább útján, a dallam egy kicsit Chris korábbi dolgozatára az Everything we are-ra hajaz, de ezt a hasonlóságot hallva a végeredményt könnyen megbocsátjuk neki. A Let it rise-ban megérkezik az első férfihang is, nevezetesen Midge Ure, aki igyekszik felvenni a kesztyűt hölgykollégáival. Chris neki is szép háttértámogatást adott, hogy a hangjával kibontakozva elvarázsolhasson bennünket. A Polarstern egy gigantikus kalandozás az égbolton, a Don't go gitáros felvezetőjével pedig a visszatérést szimbolizálja Kate Havnevik vokáljával felturbózva, galaktikus körítéssel. A Moments ismét egy monológhoz társított zenei skit, melyben a narrátor hangfekvése kicsit olyan, mint Gerald Butler-é volt a 300-ban (persze nem az ordítós This is Sparta-s jelenetben). Az Addicted az első olyan szám, amiről nyugodtan azt tudom mondani, hogy némi életvidámságot hordoz magában. A dallam már sejteti, hogy Schiller-nek nemcsak sötét és bolygófelfedező énje van, hanem bizakodó és örök optimista is egyben. A Morgenland-dal vissza is esünk a depresszióba (köszönhetően a zongora-hegedű kettősnek), ezt a számot akár a Hegylakó filmzenéjeként is el tudnám képzelni, érdekes érzést kelt az emberben az tény. A Lost-ra már nem sok jelzőm maradt, gyöngyszem ez is, akár a megtört szívek dalaként is titulálhatnánk.

A második cd-n a tengert indulunk el felfedezni a La Mer-ben, a végtelen hullámzás vesz körbe minket. A mélyből a magasba teleportálunk a Sunrise-zal, ahol a vokalista Lenka és a hegedűszoló szolgáltatja a drámai, filmzenei faktort. Az Augenblick folytatja a soundtrack-es vonalat, amit az I will follow you tör meg, egyben ismét visszatér belénk az életkedv, rájövünk, hogy nemcsak harccal teli az élet, a szépség is ott rejlik valahol (a legtöbbször a felszín alatt). Az Opium számomra ideális időkitöltő, semmi egyéb. A The fire ismét erősebb életjeleket produkál, orgonával és szépen kidolgozott törtütemekkel. Hogy a jelen produkció igazi multikulturális élményt nyújtson érkezik Odette Di Maio an un solo minuto-val, s hoz némi mediterrán pozitív filinget az olasz csimázból. A Salton sea ismét végtelenség érzetet kelt (bárcsak az idő lenne végtelen mindenki számára), az Under my skin képében bejegyezhetjük a második diszk első nagy dobását, amiben a vokalista Kim Sanders-nek óriási szerepe van (ő állandó visszatérő guest star a Schiller albumokon), poptempo a javából. A Hochland ismét filmzenei síkra terel bennünket, a hegedű viszi a prímet, amihez a nagy fehérséget, a feltámadás jelképét tudnám asszociálni. A Himmelblau a patetikus hangvételből visszavesz egy csöppet, s becsempész egy kis Soho-s filinget a négynegyeddel és a dallamszintivel. A zárás, talán mondani sem kell, hogy igencsak erős, Anggun visszatér. Az Always you újabb fénypont, ami később az utolsó track-ben, a Reprise-ben cseng le teljesen.
Összességében nálam már most az év albuma, jöhet bármilyen erős release nem tazsítja le a képzeletbeli dobogó legmagasabb fokáról. Lehet vádolni azzal, hogy túlságosan depresszív anyag lett, meg hasonlóak a hangképek, hangszerek és vannak párhuzamok Chris korábbi munkáival, de a profizmus és a muzikalitás 100 százalékig megkérdőjelezhetetlen. Már az is jelzés értékű, hogy olyan vendégművészek teszik tiszteletüket a lemezen, akik filléres-bazári dolgokhoz nem adnák a nevüket. 10/10 és ennyi.

Schiller - Atemlos

Label: Island Records
Katalógus szám: 06025 2732264 3
Ország: Németország
Megjelent: 2010 március 12
Stílus: downtempo, pop, trance
Producer: Christopher von Deylen

Tracklist:

Cd 1
1. Wilkommen (1:06)
2. Tiefblau (4:43)
3. Playing With Madeness mit Mia Bergstroem (4:56)
4. Atemlos (3:49)
5. Try mit Nadia Ali (4:46)
6. Unruhig Herz mit Anna Maria Mühe (2:28)
7. Leidenschaft mit Jaki Liebezeit (4:41)
8. Blind mit Anggun (4:49)
9. Soho (5:13)
10. Let It Rise mit Midge Ure (3:57)
11. Polarstern (4:31)
12. Don't Go mit Kate Havnevik (5:20)
13. Moments (2:04)
14. Addicted mit Lenka (4:26)
15. Morgenland (4:20)
16. Lost mit Odette di Maio (5:47)

Cd 2
1. La Mer (4:06)
2. Sunrise mit Lenka (6:13)
3. Augenblick mit Anna Maria Mühe (2:05)
4. I Will Follow You mit Henree (4:35)
5. Opium mit Jaki Liebezeit (6:08)
6. The Fire mit Kate Havnevik (5:54)
7. Un Solo Minuto mit Odette di Maio (4:44)
8. Salton Sea (4:54)
9. Under My Skin mit Kim Sanders (5:04)
10. Hochland (4:08)
11. Himmelblau (5:24)
12. Always You mit Anggun (4:39)
13. Reprise (3:59)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...