
Ez aztán a 360 fokos fordulat. A Childrenre kihegyezett Dreamland és a középszerű dalokkal operáló 23 A.M után Roberto Concina lecsapott. Hogy milyen lemez lett az Organik? Nem olyan, mint amire gondoltok. A lemez anyaga zömében rock, klasszikus zenei elemekből épül fel, magán hordozva a tipikus chill out stílusjegyeket. Ha a hangzását kéne bekategórizálni azt sütném rá jelzőként tipikus Közép-kelet-európai sound (noha Olaszország földrajzilag nem tartozik ide). Atmoszférájában Peter Gabriel Passion albumára hajaz, ám fontos elemeiben teljesen más. A hip hop ritmusok, a vokoderezett hangfoszlányok, a jazzy urban feeling szerintem a RM rajongóknak nem fog bejönni igazán. Talán azért sem, mert egyetlen olyan szám sincs a korongon, amibe bele lehetne kapaszkodni, hogy "na ez tipikus Miles". Az érme másik oldala, hogy az újdonság erejeén túl, azért Robertünk minőségit tudott felmutatni, nem egy bután összehányt session cd-t. Kiemelkedő darabok: Paths, Trance shapes, Endless.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése