Classic'S Gate.: Robert Miles - Children

Hogy mitől is klasszikus egy track, azt igazából több minden befolyásolhatja. Például lehet, hogy azért mert mindenki által közkedvelt, a műfaj egyik alapköve, inspiráló hatású stb. Azt hiszem ezen felsorolt témák csupán csak közhelyek. Igazából nincsen konkrét magyarázat, hogy mivel is érdemelte ki a klasszikus rangot egy zene. Úgy gondolom, hogy mindannyiunknak van egy képzeletbeli listája ami tartalmazza a kedvenc számait! Az évek során ez a lista bővülhet, hiszen sok régi és új zenét fedezhetünk fel. Számomra kétféle kategória létezik ezekből a listán szereplő zenékből. Az egyik kategória a "Big Track's". Ide azokat a zenéket sorolom, amelyek nagy alkotások, de nem kifejezetten klasszikusok. Van egy másik kategória, ez pedig azon track-eket foglalja magába amelyeket csak a legmagasabb jelzőkkel illethetünk, ezek lennének a klasszikusok. Minden esetre a 'Classic'S Gate' célja az, hogy valamiféle átfogó képet nyújtson a klasszikus zenékről eme műfajon belül.
Robert Miles - Children

Attish szubjektív: 1995-öt írtunk és kezdett kialakulni egy új zenei stílus. Igazából még nem körvonalazódott ki, hogy mi is ez az újfajta style, de végül is ez most nem olyan fontos. Lényeg, hogy valami innovatívat kapunk, ami merőben más, mint az eddigi elektronikus zenék. Egyszer csak valami csodaszép zongoradallam hallatszik ki a rádióból. Senki sem tudja, hogy mivel is van dolgunk, de egyben biztosak lehettünk, hogy ez a zene mindenkit lenyűgöz. ez a muzsika volt a 'Children', amelyet szinte nincsen olyan ember, aki nem ismer. Robert Concina alias Robert Miles állítólag olyan zenének szánta a 'Children'-t, amelyet a fiatalok buliból hazafelé tartva, mint levezető zenekét tudnak hallgatni és mondjuk nem törik össze a verdájukat. Egyben biztosak lehetünk, hogy valóban nyugtató hatása van Robert alkotásának. a zongora az egyik legszebb hangszer és aki meg tudja azt szépen szólaltatni az mestere a zenének. Sokféle verzióban hallgathatjuk a 'Children'-t, de szerintem mind közül a legszebb az Original Dream Version. Számos feldolgozás is készült (Tilt, Gian Piero, Mandrake, 4 Clubbers, Dave Darell, Angel City stb.) és van amelyik egészen jól el lett találva, viszont egyik se übereli az eredeti track-et. Van még egy igen érdekes kérdés, amelyet hosszasan elemezhetnénk, de én csak pár sorban fejteném ki a véleményemet. A következőképpen hangzik a kérdés: a 'Children' milyen stílusú zene? Sokan deep house-ként aposztrofálják, mert '95-ben még nem igazán beszélhetünk kifejezetten trance nevű stílusról. Íródtak persze olyan zenék is, amelyek előfutárai a stílusnak, de egyik se volt az az igazi klasszikus trance muzsika. Számomra nem is kérdés, hogy ez itt egy trance stílusú zene és a discogs is trance-ként kategórizálja. A 'Classis'S Gate' rovatot ezzel a remek klasszikussal nyitnám meg és kívánok mindenkinek jó szórakozást és olvasgatást egyben.

Grey szubjektív: Azt hiszem bátran kijelenthetem, ha a 'Children' nem lenne szegényebbek lennénk egy nagyszerű alkotással. Merthogy alkotásról van szó annak ellenére, hogy sokan igazából lesajnálják egyszerűsége miatt ezt a darabot. Azt nem vitatnám, hogy nincsen túlbonyolítva a dal struktúrája, viszont az a kevés dolog pont ott van ahol lennie kell és pont úgy szól, ahogy kell. Hogy miben hozott újat a 'Children'? '95-re kezdett megfáradni az amerikai-angol vokális house szcéna. Egyre-másra érkeztek a sematikus zenék, amelyekre már nem igazán kapták fel a fejüket a kluberek. Robert ezt tökéletesen felismerte és úgy gondolta ideje mozdulni valamerre. A house alapokra (amit egy érdekes brummogós basszus valamint egy kopogós dob alkotott) egy lírai zongorabetétet valamint néhány effektezett string-et helyezett, ami meghozta a kellő átütő hatást. Amellett, hgy az emberek mozogtak a ritmusos számra egyben kikapcsoltak, magukba mélyedtek a dallamra, ami miatt változatos lett a dal struktúrája. Ekkoriban a szaksajtó erre a típusú zenére a dream-house jelzőt aggata rá, annak ellenére hogy a darabbal többnyire trance válogatás cd-ken találkozni. Robert trendindító dalának hangzását olyan további előadók próbálták meg követni, mint DJ Dado, Zhi-vago, Imperio (úgy néz ki az olaszoknak jött be igazán) hogy csak az ismertebbeket említsem. Egyébként az egész dream-house mozgalom amilyen gyorsan jött olyan gyorsan ment is, hiszen a gombamód szaporodó 'Children'-kópiák miatt a közönség ebből a stílusból is hamar kiszeretett. Ennek ellenére a 'Children' kultikus darabbá vált, amely a szénnéjátszás ellenére is örökérvényű klasszikusként kerül be mindannyiunk emlékezetébe.