Ha van olyan ember, aki zenéjével egyszerre tud gyönyörködtetni és felpörgetni, az valószínűleg Loco Dice. Hangzása laza, piszkos, szemtelen, mely bárkint képes beindítani. Le sem tagadhatá düsseldorf-i mivoltát, ahol többek közt az efféle underground hangzások annak idején megszülettek. Stílusa abszolút behatárolhatatlan: picit minimál, picit house, de ha egyszerűen akarjuk eldönteni, jobban járunk, ha azt mondjuk, mindkettő.Tehetsége már fiatalon megmutatkozott, akkoriban még hip-hop és house korongokkal próbálkozott, rezidenciája volt a Tribehouse-ban, mely egyre csak növelte népszerűségét. Saját kiadóján, a Desolat-on kívül tiszteletét tette már az Ovum, a M_nus, és a Cadenza label-nél is egy-egy megjelenéssel.
Kétszer is mixelt a már német Cocoon Label-nek, ahol 2005-ben, valamint idén is besegített egy-egy mixlemez összeállításában. Legutóbbi nagyobb dobása, a 7 Dunham Place viszont nem dj-szett, kukoricázás, mézesmadzag, mikrofonpróba, hanem egy vérbeli, kreatív szerzői album.
Nézzük, mit is takar valójában a lemez. A Breakfast at Nina's nevéhez híven egy nyugodt, laza track, a lassan hömpölygő basszusokhoz pedig némi dallam is dukál. A How Do I Know-al már kezdünk felpörögni, a vokálfoszlányok pedig próbálják vidámmá tenni az amúgy monoton zenei alapot. Jön a Consequently Excentric and Delicate, a dallam gerincét egy morgó bassline képzi, melyre egy széteffektezett hang rakódik. Ez sajnos elég nyers volt számomra, de lehet csak nekem nem jött át. Black Truffles in the Snow... Ismét visszavettünk a tempóból, a dallamok is visszatérnek, hideg, téli hangulatot teremtve. Elérkezünk a La Esquiná-hoz, mely némileg próbál újat is mutatni. Az alap picit jazz-es, a szintit ezúttal zongora helyettesíti. A Tight Laces viszont egy lüktető, táncra invitáló darab. Végre egy olyan track, melytől jobb híján nem alszok be. Got Leaks in the Roof: gyönyörűen kivitelezett dallamjáték némi minimal alappal, szintén elnyerte a tetszésemet. Majd jön a nagy kedvencem az albumról: Pimp Jackson beszél nekünk egy kicsit pénzről, nőkről, bulikról, Brooklyn-ról, és még egy jól eltalált groovy alapot is kapunk tőle. Ez egyépként egy olyan szám, melyet rossz időben, vagy egy akár szerelmi bánat után is hallgathatnánk, mert biztos, hogy meghozza a jókedvünket. Az M Train to Brooklyn-nal ismét kiktötöttünk, gyönyörű dallamokkal találjuk szemben magunkat, egyben búcsúzva Brooklyn-tól, Pimp Jackson-tól, Düsseldorf-tól, és Loco bácsikától is.
Úgy gondolom, hogy kijár a tisztelet az alkotónak, mivel egy olyan hangkavalkádnak lehettem részese, melyhez hasonlót korábban még nem hallottam. Manapság ennyire profi, hibátlan, egyedi albumot kevesen adnak ki a kezük közül, de aki képes rá, annak már tényleg kezet kell, hogy csókoljak. A 7 Dunham Place-re egyépént több szakmabeli is őszintén bólogatott, olyan nevek nyilvánították tetszésüket egy-egy átirattal, mint Marcel Dettmann, Onur Özer, vagy éppen Luciano, hogy csak egy párat említsek. De a maga nemében is egy jól összerakott mesterművel van dolgunk, habár helyenként elég monoton a dolog. 8/10
Loco Dice - 7 Dunham Place (2008)
Label: Desolat
Katalógus szám: Desolat CD 001
Ország: Németország
Megjelenés: 2008 április 25
Stílus: Techno, Minimal, House, Groove, Funk
Tracklist:
1. Breakfast at Nina's
2. How Do I Know?!
3. Consequently Excentric and Delicate
4. Black Truffles in the Snow
5. La Esquina
6. Tight Laces
7. Got Leaks in the Roof
8. Pimp Jackson Is Talkin Now!!!
9. M Train to Brooklyn
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése